Kanadai Tenorok

2009-es kiadás. A kanadai tenorok varázslatos hangjukkal, csodálatos humorérzékükkel és emlékezetes zenéjükkel átszelték a világot. A négyesek nagy kritikákat és álló ovációkat kaptak szerte a világon a Tel-avivi Operaháztól, ahol Andrea Bocellivel megosztották a színpadot, a Las Vegas Mandalay Bay Coliseumig David Fosterrel és barátaival a Torontos Air Canada Centre-be, ahol a One Night Live-ban Stinggel és Sheryl Crow-val játszottak. Több mint 80 koncertet adtak több mint 150 000 ember számára három különböző kontinensen, és több százezer dollárt gyűjtöttek jótékonysági célokra, mivel szenvedélyük az, hogy világszerte felhívják a figyelmet az elszegényedett gyermekekre. A kvartett tagjai, a kanadai tenorok szívesen elhatárolódnak a "popera" kifejezéstől, és inkább crossovernek hívják, amit csinálnak, de valójában hangjuk és repertoárjuk nem áll olyan messze a poperához kapcsolódó csoportoktól, mint az Il Divo. A kanadai tenorok nem énekelnek operát; az első Decca kiadásuk pop és folk klasszikus feldolgozásokból áll, és csak egy klasszikus darabot tartalmaz, Albinoni Adagio változatát, Lara Fabian és Remo Giazotto szavaival. A tagok közül három, Fraser Walters (a Chanticleer egykori tagja), Victor Micallef és Remigio Pereira klasszikus képzésben részesül, és jól szolgálja őket a teljes, meleg, kiterjedt hangvételű éneklésben. A csoport legújabb tagja, Clifton Murray az evangéliumi hagyományból származik, és bár jól keveredik a többiekkel, hangnemének könnyedsége szép kontrasztot nyújt, különösen az egyéni szakaszokban. Különleges vonzerőt jelent a négy férfi hangjának szoros harmóniában való hangzása, különösen azért, mert a hangsúly az együttesre helyezi a hangsúlyt, nem pedig a virtuozitás versenyére, hogy ki tudja a legmagasabbat és a leghangosabban énekelni. A csoport hangzását nagy, gazdagon hangszerelt feldolgozások jellemzik, amelyeket háttér vokál, egzotikus hangszeres effektusok és vezetési rock ütem egészít ki. A különféle hangszerelőknek tulajdonított hangszerek kivételesen jól kidolgozottak, rengeteg színnel és érzelmi ütéssel, és jól előadják őket, többségüket a Moszkvai Filmzenekar. A kanadai Tenoroknak tulajdonítják a vokális feldolgozások nagy részét, amelyek ügyesen kihasználják a csoport erősségeit, és lehetőséget adnak az egyéneknek a szólókban való ragyogásra. Ha van valami hiba az albumon, az a sok szám hatásának hasonlóságában van : lüktető, lelkes balladák, amelyek együttesen romantikusan túlfűtöttnek és könyörtelenül intenzívnek érezhetik magukat. Minden egyes dal, bár, a saját feltételei szerint teljesen hatékony; nincsenek gyenge kapcsolatok. A kiemelkedő számok közé tartozik Leonard Cohen "Hallelujah" és Carol Bayer Sager és David Foster "The Prayer" szenvedélyes és érzelmileg összetett beszámolója, amely a hangok különösen hatékony kölcsönhatását tartalmazza. Az album gyönyörűen megtervezett, élénk, kreatívan kiegyensúlyozott hangzással. - Stephen Eddins, Rovi.